Neked így nekem úgy..

A szappanoperák. Sokan csak nevetnek rajta milyen képtelenségel történnek azokkal a szerencsétlen emberekkel akiket a színészek alakítanak. De vajon azt is ennyire mókásnak tartjuk amikor mi csöppenünk nyugodt életünkből egyszercsak egy szappanoperába rendkívül beleillő bonyodalomba?
Én annyira nem nevetek.
Másfél évig voltam együtt egy férfival. Előfordult hogy megcsalt. Nem egyszer. Hazugságokból sem volt híján. Persze én mint első szerelmes (címeres ök*r) mindent megbocsátottam. Olyan barátnő voltam amilyenről álmodott. Megbocsátó, hűséges, őszinte, kitaró és legfőképpen türelmes.. Az életem mellette ballépéseitől eltekintve bonyodalom mentes és nyugodt volt. Sokmindent megéltünk együtt. Ezalatt nem közös programokat értek, abból annyira nem volt sok, inkább problémákat.. ..ő okozta őket, én pedig azon dolgoztam hogy megoldjam ezeket. Aztán egyre inább elhidegült. Már csak úgy jártkáltunk a lakásban egymás mellett mint a szellemek. A feszültséget szinte tapintani lehetett a levegőben, minden hideg jeges fagyos lett. Novemberben aztán kimondta azt amitől rettegtem. "Nem szeretném folytatni ezt a kapcsolatot." Először próbáltam..küzdeni? nem azt nem mondanám. Ahhoz már nem volt sem erőm, sem pedig gusztusom hogy a büszkeségem ennyire mélyre elássam. Inkább összeszedtem a maradékot és méltósággal viseltem a vereséget. Mint ahogy gondoltam egy másik nő volt a dologban. Persze a dolog nem volt köztük hosszú életű, és amint véget ért megint elő lettem véve. Most a beszélő viszonynál több, a barátságnál másabb dolog van köztünk.
Ez magában nem egy bonyolult és kivételes történet.. Na de a dolog nem ennyire egyszerű..
Ahhoz hogy ezt a történetet amennyire csak így lehet megértessem egészen kicsi koromig.. 5 éves koromig kel visszarévednem az időben.. Ekkor ismertem meg őt.. Az örök keresztemet.. Egy kicsi faluban nőttem fel amiben kb. 2-3 száz ház van. Egy kastély körülötte házakkal és mindössze 4 utcával, 5 perc alatt körbeérni rajta. Mesébe illő gyerekkort éltem meg itt. Az életem akkor probléma mentes volt, olyanok foglalkoztattak mint egy a kortól erősen lemaradt falusi kislányt érdekelhetnek. Ahogy nőttem egyre inkább nőiesettem. Ez a fiú sokat jelentett és jelent nekem. Az első szerelmem az első csók az első igazi férfi az első igazi érzelem egy fiú után.. Aztán teltek az évek felnőttünk. Neki régóta tartó kapcsolata volt amiben én mint szerető vettem részt 2-3 évig. Aztán szakközépiskolába mentem, ahol minden megváltozott. A hétvégéimet már nem a kis faluban töltöttem. Én is megpróbáltam mással, 14 hónapig tartott. Aztán megint visszatértem ehhez a fiúhoz. Megint egy ideig.. jó ideig megint egymás társaságát élveztük, szinte naponta. Aztán megint jött valaki.. Akiről nemrég írtam nektek. Ekkor már ő volt az aki szeretett. Vak voltam és miközben a rossz kapcsolatom megjavításával foglalkoztam nem vettem észre őt. Aki végig itt volt a szemem előtt. Elment. Németországba ment tanulni, a menekülést választotta. Megismerkedett egy lánnyal, aki Mexikóban él. Mióta vége lett a kapcsolatomnak, azóta találkozgatunk. De csak pár napja érzem, mióta komlyan elbeszélgettünk erről a dolgoról, hogy mellette lenne a helyem. Ő az akit mindenkiben kerestem. A szemeiben úgy elveszek, mint ahogyan azt csak a tündérmesékben írják. Borzalmasan utálom magam, már rég vele lehetnék, már rég szerethetném, és ő igazán viszont szeretne. Ez az egész megkavarta őt is és engem is. Nemtudjuk mi lenne a megoldás. Ő 5 nap múlva elmegy, Mexikóba, 2 hétre a barátnőjéhez. Nemtudom az idő alatt mi lesz velem. G (a 2 hónapja befejezett kapcsolat) épp a jövőhéten ér haza, (kamionsofőr) talán ez a két hét lesz a vízválasztó, talán mindd a ketten végig tudjuk gondolni kit és mit akarunk igazán.. Ki tudja..meglehet hogy azért kikötünk egymás oldalán..